GDPS

A Geographically Dispersed Parallel Sysplex egymástól nagy távolságban elhelyezett, önmagában is erősen redundáns komponensekből összeállított redundáns claster.

Előszőr nézzük meg a komponenseket:

A fenti komponensek közül a diszkalrendszerek közvetlenül (csatornán) csatlakoznak egymáshoz, a CEC és az általa használható perifériák szintén közvetlenül (csatornán) csatlakoznak, a CEC-ek egymáshoz egy hatékonyságnövelő elem (CF: Coupling Facility) segítségével kapcsolódnak, ami szintén redundáns. A rendszer legalább kettő site-on van elhelyezve, amelyek között több kilométernyi távolság található.

Eddig csupán a rendszer egyszerübb feléről volt szó, a hardverről. A szoftverről egészen röviden csak ennyit: kb. 1960-óta folyamatosan fejlesztik, és a kódjának kb. 2/3-a hibakezelés. A felhasználók számára lehetővé teszi, hogy az egész rendszert egységesen lássák, és a terhelés fügvényében képes feladatokat átrakni a különböző site-ok, CEC-ek között. Hiba esetén (ha egyszerű átterheléssel nem fedhető el) az előre elkészített eljárások automatikusan lefutnak, amelyek a megfelelő alrendszereket elindítják. Kisebb hibákat teljesen elfed a felhasználók elöl, pl. ha a helyi diszkalrendszer megsemmisül, akkor a távoli másolatra való áttéréshez nem kell újraindítani az alkalmazásokat.

Katasztrófa esetén adatvesztés nélkül képesek a funkciók átvételére a site-ok, az alkalmazás kifinomultágától függően vagy néhány perc alatt, vagy pedig a feladatok clusteren belüli átterhelésével megszakítás nélkül. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy GDPS-t érő atomtámadásból a hálózati felhasználók csak a rendszer lassulását tapasztalják. Sajnos a lokálisan belépett felhasználókra ez nem vonatkozik. Az atomtámadásnál valószínübb katasztrófák is leselkednek a géptermekre: árvíz, terrortámadás, tűz (az első GDPS "használat" oka az elektromos hálózaton belüli kábeltűz volt).